A falut- az eddig ismert adatok szerint- először 1197- ben említik az okiratok. Ekkor Zbima fiának, Zerzowoy pozsonyi várjobbágynak ad Imre király szabadalomlevelet. A család később Farkas néven kerül a közdtudatban, s a szabadalomlevelet 1359-ben Nagy Lajos király, 1455- ben pedig V. László király is megerősíti.
A falu 1239-ben újra a pozsonyi vár tartozéka. IV. Béla királynak 1239. március 6-án Budán kelt oklevele három Ilka nevű községet említ. 1256- ban a név Bereinus de Ilka nevében is szerepel. A falu legősibb mondája szintén IV. Béla korát idézi meg. Állítolag a tatárjárás idején a parasztgúnyában a menekülő királyt itt menekítette át ladikján egy Ilka nevű révész. Az ajándékba kapott pénzen építette várát, a „ mesés“ Ilka várat, amelyet később gonosz urával együtt maga alá temette a föld. Visszatérve a történelmi tényekhez, a falu 1291-ben Ialka és Jelka néven szerepel. A 14. század elején Harmathely néven említik. 1298-ban a falu határában írják le a Kisa és 1304-ben a Lakkör birtokot. 1305-ben Szentkereszti hunt fia, János, a község határában lévő birtokrészét elörökíti Jánosi Jakab comesnek. 1324-ben a Salamoni nemeseknek is volt itt birtokuk, melynek egy részét Olgyai Péter fiainak engedik át. Az Olgyaiak 1355. évi egyezséglevelében a falut Harmathely- Jóka néven említik, míg a pápai tizedszedők jegyzékében Jocza néven van bejegyezve. Ez időn túl már Kis- és Nagyjókát különböztetnek meg az okiratok. Az 1343-1358-as években Ógyai Péter fia, Andych utód nélkül hal meg. Felesége, özvegy sógornője a Nyulak szigetére (Margitsziget), a domonkos apácákhoz vonul vissza. Vagyonukat így az óbudai klarissza apácák örökölték.
Az 1500-as években a falu Óraljapuszta néven szerepel az okiratokban. Az 1490-1505-ös háborúban Miksa császár hadai pusztították. A török 1541 augusztusában szinte a földdel tették egyenlővé Kis- és Nagyjókát. Ezt támasztja alá az 1553-as portális összeírás. A vele kapcsolatos utasítás így szólt: „ Minden porta után hadiadó fejében 2 forint fizettetik ki. Ezen felül az Eger védelmében megsebesültek ellátására, a török fogságban levéok kiszabadítására minden jobbágytelek után, és minden nemestől 30 dénár beszedendő “.
A portális összeírásban Nagyjókáról két portával Farkas János, Kisjókáról szintén két portával Hegyi Tamás szerepel. Ebben az összeírásban találkozunk először Újhelyjókával, Jóka- Újhely néven. Az óbudai apácák birtokaként 12 portával említik. Újhelyjóka 1647-ben a pozsonyi apácáké, majd 1787-ben vallásalapé. Későbbi birtokosai egészen a 19. századik az Esterházyak. Az Eszterházyakat a birtoklásban a Zichyek, a Batthyányak és gróf Pálffy Béláné követték. Az 1703-1711-es Rákóczi-féle szabadságharcban a falu a fejedelem mellé állt. Ebben szerepet játszott a nagyszámú református gyülekezet. Bercsényi Miklós 1705. október 24-én tartózkodott a faluban. A kurucok emlékét a „ kuruc itató “ őrzi. A monda szerint a cédrusfa alatt tartottak haditanácsot. A 18. század végének okiratai arról tanúskodnak, hogy 1786-ban Jóka 3 településből állt ( Nagy Jókából, Kisch Jókából és Újhel Jókából ). Kis- és Nagyjóka nemesi családjai a Rákóczi vezette szabadságharc mellett kivették részüket az 1848-49-es forradalomból is. Ezek a hősök a Farkas, az Udvarnoky és a Takács családok fiai voltak. Közülük Farkas Károly ezredesi rangig vitte. A 12. huszárezred paracsnoka volt. Később emigrált, majd 1849 őszén hazatért. Néhány havi fogság után kegyelmet kapott. A helyi temetőben nyugszik. A község lakosait 1833-ban és 1866-ban kolera tizedelte. Az első és második világháborúban elesett több mint 200 katona és az elhurcolt, meggyilkolt kb. 250 zsidó lakos emlékét örökíti meg az 1994-ben felszentelt háborús emlékmű a nagyjókai temetőben.