A jókai Kis-Duna Vadásztársaság felhívja a figyelmet a mixomatózis betegség mezei nyulaknál történő előfordulására a dunaszerdahelyi és nagyszombati régióban. A betegség az állatok elhullását okozza, s bár az emberre nem veszélyes, de a házinyulak tenyésztőit óvatosságra intik.
A betegség tünetei a félénkség elvesztése, rossz közérzet, kimerültség, a test egyes részeinek duzzanata, különösen a nyulak szeme, orra és szája körül, ahol gyakran vörös foltok jelennek meg. A vírusos betegség halálozási aránya eléri a populáció 80-90 százalékát.
A betegség terjedésének megakadályozására ajánlott intézkedések közé tartozik a beteg és elhullott egyedek eltávolítása, az elhullott egyed elásása, a gödör mésszel való fertőtlenítése.
A betegségről bővebben:
A mixomatózis nevű megbetegedést egy Leporipox nemzetségbe tartozó vírus okozza. Eredetileg Dél-Amerikában őshonos nyulak vírusa, amely az ott élő nyulaknál nem okoz elhullást, csak enyhe tüneteket. Sajnos azonban a vírust az 1950-es években behurcolták Európába. Az itteni üregi és házi nyulakat megtámadva jelentős elhullásokat okozott, és okoz azóta is.
A betegség lappangási ideje háromtól tíz napig terjed. A klasszikus mixomatózis tüneteiként duzzanatok, úgynevezett mixómák jelennek meg az állatok fülén, szemhéján, orrán és a végbélnyílás környékén, továbbá a szem és az orr váladékozása, bágyadtság észlelhető rajtuk. Az orron kialakult duzzanatok nehezítik a nyulak légzését. A betegség a populáció 90 százalékának elhullásához is vezethet.
Bár emberre nem terjed át, a mezei nyulak körében történő terjedése veszélyt jelent a házi tenyészetek számára is.
A vírus átterjedhet a házi nyulakra közvetetten, rovarok és fertőzött élelem által, vagy az olyan személy ruházatán keresztül, aki fertőzött állattal került kapcsolatba. A házi nyulak rendkívül fogékonyak a fertőzésre, s míg a mezei nyulak körében 60–90 százalékos az elhullás, a beoltatlan házi tenyészetekben csaknem 100 százalékos. Ezért fontos, hogy a veszélyeztetett övezetekben a tenyésztők ne késlekedjenek a vakcinázással és hálóval védjék állományukat a rovarok ellen, továbbá folyamatosan cseréljék az ivóvizüket és gondosan fertőtlenítsenek.
Az elhullott vagy beteg egyedeket biztonságosan meg kell semmisíteni, elásni, a gödröt, valamint annak környezetét mésszel fertőtleníteni. Minden betegségre utaló körülményt jelenteni kell a területileg illetékes Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyeletnek.
A vadászok felelősségteljes hozzáállása nemcsak a vadállomány, hanem a házi tenyészetek számára is hasznos lehet, melyek különösen védtelenek ezzel a betegséggel szemben. Csak a megelőzés, a higiéniai alapkövetelmények betartása és a betegség terjedésének feltérképezése akadályozhatja meg, hogy a lokális fertőzés járvánnyá alakuljon.
