,,Sokat beszéltek már az emberiség egyik legnagyobb atrocitásáról, a második világháború alatti holokausztról, és mégsem eleget. Dokumentumfilmek, játékfilmek őrzik, adják vissza az utókornak mindazt a kegyetlenséget, amelyet a gettókban, a náci koncentrációs táborokban éltek meg az ártatlan áldozatok. De elég-e a puszta megemlékezés ahhoz, hogy a jövőben elkerülhetetlenné váljon az ilyesféle embertelenség? A történelem igazolja, hogy nem.”
80 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én a szovjet hadsereg katonái szabadították fel a lengyelországi Auschwitz-Birkenau koncentrációs és megsemmisítő tábort, amely az európai zsidóság kiirtásának szimbólumává vált.
A náci Németország legnagyobb koncentrációs táboraként működő Auschwitz-Birkenau komplexumot 1940-ben hozták létre, a németek által megszállt lengyelországi Oświęcim városának közelében. Működésének kevesebb mint öt éve alatt több, mint 1,5 millió embert deportáltak ide, akik a történelem legnagyobb szabású népirtásának áldozataivá váltak. A foglyok többsége, csaknem 1 millió ember, zsidó volt. A második legnagyobb, mintegy 70 ezer fős csoportot a lengyelek, a harmadik legnagyobb csoportot, mintegy 21 ezer főt, a romák alkották. Körülbelül 15 000 szovjet hadifogoly és 12 000 egyéb etnikumú fogoly, köztük szlovákok, csehek, fehéroroszok, jugoszlávok, franciák, németek és osztrákok is itt haltak meg.
A táborban elhunytak pontos száma máig sem ismert, de becslések szerint több mint 1,3 millió ember vesztette itt életét. Az emberek többségét a Zyklon B nevű rovarirtóval, gázkamrákban ölték meg. Az egyéb haláleseteket a szisztematikus éheztetés, kényszermunka, az orvosi ellátás hiánya, az egyéni kivégzések és orvosi kísérletek okozták.
A háború végén az SS nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy elpusztítsa a tábor maradékát, elégesse az archívumokat és meggyilkolja az összes embert, akit „titkok birtokosának” vélt.
