A II. világháború után községünkből mintegy 216 személyt hurcoltak erőszakkal közmunkára, Cseh- és Morvaországba és több mint 500 személyt telepítettek át Magyarországra, a messzi Baranya megyébe. Hogy ezek az adatok pontosak-e, talán már sohasem tudjuk meg. Ezek az emberek a kollektív bűnösség értelmében váltak háborús bűnössé, holott a háborúhoz vajmi kevés közük volt. Magyarok voltak. Talán ez volt a legfőbb bűnük. Megfosztották őket jogaiktól, állampolgárságuktól, vagyonuktól, iskoláiktól. De minden megpróbáltatás ellenére mindvégig megőrizték emberi méltóságukat. Megtanultak idegenben élni, otthont találni, elviselni a honvágy okozta sebek sajgó fájdalmát. Gondolatban valamennyiükre emlékeztünk a kitelepítési emléktáblánál és tisztelegtünk bátorságuk, emberi nagyságuk előtt.
Községünk hagyományosan megemlékezik azokról a jókai lakosokról, akiket a II. világháború után csehországi kényszermunkára hurcoltak, illetve erőszakkal kitelepítettek. Idén, október 5-én emlékeztünk meg a fájdalmas eseményről. A megemlékezésen beszédet mondott községünk polgármestere, valamint a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Az ünnepi beszédet a kitelepítettek emléktáblájának megkoszorúzása követte. A megemlékezést a helyi énekkar megható előadása gazdagította, mely emlékezetes marad számunkra.
