A II. világháború után községünkből mintegy 216 személyt hurcoltak erőszakkal közmunkára, Cseh- és Morvaországba és több mint 500 személyt telepítettek át Magyarországra, a messzi Baranya megyébe. Hogy ezek az adatok pontosak-e, talán már sohasem tudjuk meg. Ezek az emberek a kollektív bűnösség értelmében váltak háborús bűnössé, holott a háborúhoz vajmi kevés közük volt. Magyarok voltak. Talán ez volt a legfőbb bűnük. Megfosztották őket jogaiktól, állampolgárságuktól, vagyonuktól, iskoláiktól. De minden megpróbáltatás ellenére mindvégig megőrizték emberi méltóságukat. Megtanultak idegenben élni, otthont találni, elviselni a honvágy okozta sebek sajgó fájdalmát. Gondolatban valamennyiükre emlékeztünk október 7-én a kitelepítési emléktáblánál és tisztelegtünk bátorságuk, emberi nagyságuk előtt.
Az ünnepi megemlékezés után a helyi kultúrházban került sor az Ifjú Szívek Táncegyüttes műsorára, amely igazi tisztelgés volt a magyar animáció nagyjai előtt. A műsor különlegességét a Kárpát-medence hagyományos tánc- és zenekultúrájának rajzfilmslágerekkel, modern táncstílusokkal való ötvözése adta. Ahogy mindig, az elhivatott fiatalok most is elkápráztatták szemünket-fülünket, de simogatták a lelkünket, sőt viszarepítettek bennünket gyermekkorunkba. Köszönjük!