Hagyománnyá vált falunkban, hogy szeptemberben megemlékezünk a szülőföldjüktől elszakított, deportált és kitelepített jókaiakról. Az idei megemlékezés a hónap 28. napjára esett, egy kissé hűvös, de még mindig kellemes őszi estére. Az ünnepélyt az egyházi kórus nyitotta meg a Szózattal, majd Ruman Tamás képviselő úr tartott beszédet, melyben felelevenítette az 1946-47-es eseményeket, melyek örökre megpecsételték a felvidéki magyarság történelmét. Az emléktáblánál koszorúval tisztelgett községünk önkormányzata, a Szövetség-Aliancia helyi képviselete, a Csemadok és a helyi nyugdíjas egyesület. A megemlékezés nemzeti imánk, a himnusz éneklésével zárult. A kultúrház nagytermében mindeközben már felkészültek és behangoltak az est vendégelőadói, Vadkerti Imre, Zsapka Attila, Szűts István és Gáspár Álmos. Akusztikus koncertjükkel mindannyiunkat elvarázsoltak. A minőségi zene, a szívünknek oly kedves dallamok nagyszerű hangulatot teremtettek, s bár nem volt teltház / az üres székek gazdáinak üzenem, hogy van mit sajnálni! /, a siker elsöprő volt, a vastaps hosszú perceken át tartott. Felemelő élményben volt részünk, amit ezúton is szívből köszönünk.
