Május elseje
A tavasz beköszöntét számtalan módon ünnepelték elődeink. Volt ok az ünneplésre, hiszen a hosszú zord telet felváltotta a tavaszi napsugár, újjáéledt a természet, s vele új remény ébredt az emberben. Talán a legszebb tavaszi hónap, a május. Az újjászületés, megújulás, az élet és a szerelem hónapja. Május első napjának előestéjén szinte minden nép és nemzet készített májusfát, melyet színes szalagokkal díszítettek, és vidám felvonulással, szertartásos énekek kíséretében vittek végig a falun, így köszöntve a tavaszt és a természet megújuló erejét.
A későbbiekben ez a jelentéstartalom kissé megkopott, de a májusfa állításának hagyománya sok országban, köztük Szlovákiában, a mai napig fönnmaradt. A népszokás szerint a május elseje előtti éjszakán a legények állították a májusfát kedvesük háza elé. Ez általában 10 m magas nyír, jegenye, luc, vagy erdei fenyő, aminek lehántolt törzsét ornamentumokkal, magasan meghagyott koronáját pedig színes szalagokkal, a szeretett leány kendőjével, esetleg egy üveg pálinkával díszítettek.
Mára a májusfa állítása inkább csak jelképes. Általában egy vagy két fát állítanak a közösségek, ezzel is őrizve a hagyományt.
És most néhány gondolat május elsejérről. Ha megkérdezzük a 85 előtt születetteket, mire emlékeznek ez előző rendszerből, szinte biztos, hogy megemlítik a május elsejei felvonulásokat. Olyan is akad, aki nosztalgiával emlékezik, de a legtöbben abszurd, erőltetett, már-már kierőszakolt eseményként élték meg. Egy biztos: aki átélte, sose felejti el, aki nem élte át, az pedig el sem hiszi. A május elsejei felvonulások, s az ünnep maga azonban nem a kommunizmus szüleménye. Gyökereit sokkal régebben és sokkal messzebb kell keresnünk.
Az ünnep története 1886 májusában kezdődött a tengerentúlon, Chicago városában, ahol is az ottani munkások megelégelték az embertelen munkakörülményeket és sztrájkba kezdtek. Szociális juttatásokat és elsősorban nyolc órás munkaidőt követeltek. Akkoriban nem volt ritka a 12 vagy akár 16 órás napi munkaidő. A lázadás egyre nagyobb méreteket öltött, az utcákon tüntető munkások ellen végül kivezényelték a milíciát, így a kezdeményezés vérfürdővel ért véget. Négy évet kellett még várni némi engedményre és eredményre, de a chicagói lázadók emlékére május elseje szerte a világon a munkásmozgalmak, a munkások és a munka ünnepe lett.
A II.világháború, illetve 1948 után hazánkban ezt az ünnepet teljes mértékben kisajátította az uralmon lévő kommunista párt. A dolgozó nép ünnepe a pártpropaganda eszközévé vált, a pártvezetők ünneplését, a kommunista ideológia terjesztését és a baráti Szovjetunió reklákampányát szolgálta. A felvonulásokon való kötelező részvételt némiképp enyhítette a tudat, hogy amint elhalad a felvonulási tömeg a pártvezetők lelátói előtt, meg lehet szökni, el lehet lógni egy jó sörre….hát, így volt ez akkoriban. Az utolsó zászlós felvonulás 1989. május 1-én volt. Fél év múlva Csehszlovákia országos méretű megmozdulása megmutatta a világnak, hogy az emberek a hosszú agymosás ellenére épeszűek maradtak, s egy szabad országban, szabadon akarnak élni.
A májusfa állításának falunkban már hagyománya van. A szépséges fát idén is tűzoltóink állították. A rendezvényen felléptek kicsi óvodásaink, akik mindannyiunk arcára mosolyt varázsoltak műsorukkal. Az Ezüst Ősz Énekkar népdalcsokorral, az MT Family és a Jokerz tánccsoport pedig fergeteges táncokkal örvendeztetett meg bennünket. Mindannyiuknak szívből köszönjük a szép műsort! A májusfa közös díszítése, a játszópark kínálata, a finom pecsenye és jó zene lehetőséget teremtett egy kellemes este eltöltésére.
Ünnepelhetjük május elsejét bárhogyan, a tavasz köszöntésével, májusfa állításával, munkával vagy édes semmittevéssel, tegyük azt mindig teljes szívünkből és élvezzük minden percét.
