Ma álljunk meg egy pillanatra, és hajtsunk fejet mindazok előtt, akik átélték a háborúk borzalmait, akik a szabadságért és a békéért harcoltak, és akik közül sokan életüket áldozták ezekért az értékekért.
Tisztelettel emlékezzünk az elesett katonákra, azokra, akik testi és lelki sebekkel tértek haza a harcterekről, valamint mindazokra, akiknek életét örökre megváltoztatták a háborús események. Minden áldozat mögött egy emberi sors, egy család, megannyi álom és a békés, boldog élet reménye áll.
E nap jelképe a piros pipacs, amely az emlékezést, a tiszteletet és a hálát szimbolizálja. Arra emlékeztet bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg a háborúk áldozatairól, és hogy a szabadság és a béke olyan kincsek, amelyeket nem szabad magától értetődőnek vennünk.
Ezen a napon ne csak a múltra emlékezzünk, hanem gondoljunk arra is, mennyire fontos, hogy megbecsüljük egymást, vigyázzunk a békére, és olyan világot teremtsünk a következő generációk számára, amelyben nem a háború és a gyűlölet, hanem az összetartás és az emberség kap helyet.
Hálával és tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik életüket áldozták a szabadságért és a békéért.