A II. világháború után községünkből mintegy 216 személyt hurcoltak erőszakkal közmunkára, Cseh- és Morvaországba és több mint 500 személyt telepítettek át Magyarországra, a messzi Baranya megyébe. Hogy ezek az adatok pontosak-e, talán már sohasem tudjuk meg. Ezek az emberek a kollektív bűnösség értelmében váltak háborús bűnössé, holott a háborúhoz vajmi kevés közük volt. Magyarok voltak. Ez volt a legfőbb bűnük. Megfosztották őket jogaiktól, állampolgárságuktól, vagyonuktól, iskoláiktól. De minden megpróbáltatás ellenére mindvégig megőrizték emberi méltóságukat. Megtanultak idegenben élni, otthont találni, elviselni a honvágy okozta sebek fájdalmát, talpra állni.
Községünk hagyományosan megemlékezik azokról a jókai lakosokról, akiket csehországi kényszermunkára hurcoltak, illetve erőszakkal kitelepítettek. Idén, szeptember26-án emlékeztünk meg a fájdalmas eseményről. A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Ruman Tamás képviselő úr. Az ünnepi beszédet a kitelepítettek emléktáblájának megkoszorúzása követte. Az eseményt az egyházi kórus, illetve Molnosi Brigitta megható előadása gazdagította. Ebben a röpke órában gondolatban mindannyian a sokat szenvedett elhurcoltakkal voltunk és tisztelegtünk bátorságuk, emberi nagyságuk előtt.
